Veszprémre már számos jelzőt aggattak, mind-mind valamelyik sajátossága miatt került a városnév mögé. A „királynék városa”, a „fesztiválok városa”, vagy újabban a „kreativitás fővárosa”.
Mégis, a régmúlt egyik legjellemzőbb adottságáról sosem kapott nevet Veszprém. Hiszen még egyszer sem nevezték úgy a megyeszékhelyet, mint a „malmok városa”. Pedig annak idején, a 19. században nem kevesebb, mint 15 malom is működött, mindegyik a várost átszelő Séd patak mentén. Az akkoriban még jóval nagyobb vízhozamú folyóvíz kiválóan alkalmas volt arra, hogy meghajtsa a nagy malomkerekeket, így nem véletlen, hogy sok család ilyen vállalkozásba fogott bele. Idővel aztán elapadt a Séd vize, a malmok pedig lassan bezártak, viszont jellegzetes épületeiket kivétel nélkül meg lehet találni a mai napig. Főleg úgy, hogy ezek közül kettő ma már népszerű vendéglátóhelynek számít. De talán sok turista nincs is tisztában azzal, hogy ahol éppen a kézműves hamburgerét fogyasztja, vagy a fröccsét kortyolgatja, egykor molnárlegények cipelték a liszteszsákokat fel-alá.
Belül még látszanak az ódon falak, amelyek különleges kontrasztot alkotnak a modern bútorokkal, de ha valaki nem csak lakberendezési szempontból kíváncsi a helyre, érdemes megkóstolni a helyben grillezett hamburgereket, steak-eket is. Arról nem is beszélve, hogy mindezt a Vár közvetlen tövében, a Séd csobogása mellett teheti meg.
Ha követjük a patak folyását, igaz egy jó nagy kört kell megtenni, de eljuthatunk a Malomkert nevezetű étteremhez, amely szintén egy egykor működő Friedler-vízimalom épületéből avanzsált át vendéglátóhellyé. A hely specialitása a főleg magyaros ételek mellett a különleges sörválaszték. Azt tanácsoljuk, mielőtt belekortyolnánk a habos hűsítő italba, emeljük a korsókat az egykori veszprémi malmok dolgozóira. Valószínűleg nekik is jól esett volna egy dolgos nap után egy olyan kikapcsolódás, amit ezek a helyek kínálnak.
