Van egy régi magyar közmondás, miszerint „szépen szól a hegedű, mert üres belülről”. Az most mellékes tény, hogy mindezt az üres beszéd metaforájaként szokták használni, az viszont már elgondolkodtató, hogy tényleg a hegedű üres belseje az, ami azt a semmihez sem fogható hangzását adja?
A legújabb kutatások szerint – amit nem brit tudósok végeztek, hanem Nagyváry József, a texasi A&M Egyetem nyugalmazott biokémia professzora – a legendás Stradivari-hegedűk csodálatos hangzásának egyik titka abban a titkos összetevőben rejlik, amivel a hegedűt kezelte a mester, hogy megóvja a faanyagot az élősködők pusztításától. Egy apró titok, ami kiderült a hegedűk elegáns és olykor rejtélyes világából. Mert aki már hallott minőségi hegedűkoncertet, az biztos lehet abban, hogy a hegedülés tele van titkokkal. Hiszen egy avatatlan el sem tudja képzelni, hogyan lehet olyan tökéletesen megszólaltatni azt a néhány húrt, hogy borsózzon az ember háta.
A titokhoz valószínűleg akkor sem kerülnénk közelebb, ha részt vennénk Veszprémben a minden augusztusban megrendezett Auer Hegedűfesztiválon.
És miért éppen Auer Lipót? Azért, mert az Oroszországtól az USA-ig ismert zeneszerző Veszprém szülöttje. Apja egyszerű szobafestő volt, Lipót pedig innen jutott el a komolyzene halhatatlanjai közé zenéjével. Az ember pedig csak hallgat és élvezi a zenét. Itt minden szó üres lenne, mint a hegedű belseje. És már az sem érdekelne senkit, hogy a Stradivari-hegedűket bórax, cink, réz, timsó és mészvíz elegyével kezelték.
