Az 1200-as évek közepén élt Veszprémben egy kislány. Csodálatos lakhelye volt, a Séd partján, a Vár tövében egy akkor épült Domonkos-rendi kolostorban töltötte a mindennapjait az apácák közt.
A kislány nagyon szorgalmas volt, ha kellett nehéz vödrökben vizet hordott, máskor az apácáknak segített a betegek ápolásában. Szabadidejében pedig legtöbbször imádkozott a kolostor melletti templomban. Főleg szorgalmával és fegyelmezettségével tűnt ki a többiek közül, megjelenésében ugyanolyan egyszerű és szegényes volt, mint a nővérei a kolostorban. A kislány hat évig nevelkedett itt, ezután a Margit-szigeten lévő Nyulak-szigetére költözött. Úgy hívták, hogy Szent Margit, IV. Béla királyunk lánya volt.
A második államalapítónak is hívott uralkodó idején törtek be a tatárok az országba, a király pedig Istenhez fohászkodott, hogy mentse meg a népet a tatároktól. A magyarok végül nagy veszteségek árán, de átvészelték a pusztítást, IV. Béla pedig elkezdhette újjáépíteni az országát. De előtte teljesítette Istennek tett ígéretét, a lányát az ő szolgálatába adta apácának.
