„Verancsics sötét haja úgy lebegett a szélben, mintha a közeli Balaton vize fodrozódna az alkonyati órákban. A várkapitány a természeti erők ellenére peckesen állt a Veszprémi Vár falán és tekintete hosszasan pásztázta a látóhatárt. Talán a közeledő török hadseregre gondolt, talán csak az olaszországi emlékeit idézte fel, amikor egy kósza falevél, amit felkapott a szellő kizökkentette a gondolataiból. - Milyen könnyen és lassan ereszkedik le a vár oldalán ez a kis falevél! – Elmélkedett. Majd tovább szőtte ezt a gondolatot és Verancsics Faustus agyában megfogalmazódott egy újabb találmány ötlete.”
Mindez nem egy középkori lovagregényből való, de még csak azt sem mondhatjuk, hogy valóban megtörtént ez a jelenet a középkori Veszprémben, de az tény és való, hogy az 1500-as években a veszprémi várkapitányt Verancsics Faustusnak hívták. Ami pedig kiemeli őt a többi vitéz közül, az a korszakalkotó elméje, amit néhányan kortársához, Leonardo da Vinci-jéhez hasonlítanak. Jegyzetei közt számos találmány tervrajzát találták meg a történészek, voltak köztük mezőgazdasági gépek, új fegyverek leírásai, de az egyik legérdekesebb mégis egy kezdetleges ejtőernyő rajzai voltak. Ki tudja, talán pont egy lehulló falevél idézte meg benne az ejtőernyő fizikájának a lényegét és talán pont Veszprémben.
Mindenesetre a Várba vezető macskaköves úton egy bronztábla őrzi a mai napig az emlékét. Pont a Hősök Kapuja alatt.
