Bármennyire is kerestük, az értelmező kéziszótárban, nem találtunk olyan bejegyzést, ami a „kultúrbisztró” fogalmát magyarázná el.
Bár a fogalom nem egyértelmű, az illusztráció a nem létező bejegyzéshez már létezik Veszprémben, úgy hívják, hogy Papírkutya. Megtalálni pedig nem is olyan nehéz, hiszen az Óváros tér felé vezető utcán a szecessziós épületek homlokzatát kell csak nézni, az egyiken ott figyel egy furcsa kutyafej, mintha papírmaséból lenne meghajtogatva.
Mivel az ablakait szinte egész nap tűzi a napfény, így a tükröződéstől nem fogod megtudni, hogy miért is illették a veszprémiek ezzel a jelzővel az éttermet, ahhoz muszáj lesz belépni az ajtaján. Bátor vállalkozás a kultúra köré építeni egy vendéglátóhelyet, hiszen ez a terület szinte kifogyhatatlan tárházat jelent, mindent pedig lehetetlen egy helyre bezsúfolni. A hely tulajdonosai nem is vállalkoztak erre, ellenben mindenből adnak egy kis falatot, ami kimerítheti bárkinek a kulturális éhségét. Kortárs festmények a falon, ismerős idézetek az üvegen, és egy legendás színész alakjának a kontúrja is megjelenik freskóként az egyik sarokban.
Az étlap mellett – amire rögtön rátérünk – érdemes a programkínálatot is átlapozni, hiszen a Papírkutyában hétről hétre változatos élőzenés esteket tartanak. Volt itt már jazz, blues, rock ’n’ roll est is. De nyilván egy bisztróba nem csak a kulturális programok miatt megy be az ember, hanem kíváncsi a kulináris kínálatra is. Nos, a Papírkutyában itt is ügyeltek a változatosságra.
Az étlapon megjelenik a hagyományos magyar konyha, de jelen van a mediterrán konyha is, ahogy a közel-kelet kínálatából is válogathatunk. Arról nem is beszélve, hogy olyan söröket is csapra vertek, amelyeket sehol máshol nem lehet megtalálni a városban. A Papírkutya nevéhez illően kutyabarát hely, de hogy miért éppen „papír”, arról már érdemesebb a pultnál érdeklődni.
