Belegondolunk néha abba, hogy amikor sétálunk egy ösvényen, vajon mi lehet a lábunk alatt méterekkel?
Nyilván föld, kövek, giliszták, néha pedig odatéved egy vakond is. A kövekben, gilisztákban és vakondokban az a közös, hogy a felszínről eszünkbe sem jutnak, hogy éppen ott vannak alattunk. Viszont mi van, ha azt mondjuk, nem csak ezek az élő és élettelen dolgok vannak alattunk? Egyből felélénkül a kíváncsiságunk.
Veszprémben van egy hely, egy legendás sziklaszirt, ami számos ilyen ősi titkot őriz magában, és ezt vehetjük szó szerint is.
Persze voltak idők, amikor legkevésbé sem a kilátás számított, amikor valaki megmászta a sziklát. Egyes elméletek szerint már az őskorban is megfordultak a szikla csúcsán elődeink, viszont biztosabb emlékeink a középkortól vannak a Benedek-hegyről. Persze, ahogy lenni szokott ezeknek egy része is csak feltételezés. Rögtön itt van a neve, amit állítólag a Szent Benedek rendi hittérítők után akasztottak rá a helyiek. Ők voltak, akik a feltételezések szerint az 1200-as években egy kis kápolnát emeltek a tetején. Később a törökök is a saját javukra fordították ezt a hadászatban is kivételes stratégiai pontot, innen ágyúzták a várat. A törökök után őrtorony állt a sziklán, majd sokáig temetőnek használták. A mostani kereszt is azoknak állít emléket, akik ide, a Benedek-hegybe voltak eltemetve. De a Benedek-hegy még ezeken kívül is őriz magában titkokat. Pontosan, magában, hiszen a szikla belsejében barlangot vájtak, ami a II. világháborúban óvóhelyként és rögtönzött kórházként is funkcionált. Aki nyitott szemmel sétálja körbe a sziklát, még megtalálhatja ennek a bejáratát.
Figyelem, a Benedek-hegy panorámájához a combizmokat is be kell vetni, hiszen akár a Várból, akár a Séd-völgyéből próbálunk eljutni a sziklaszirtre, jó pár lépcsőt meg kell járni hozzá.
