Talán A Végtelen Történet című meseregény mutatott rá leginkább arra, hogy milyen fontos az, hogy elnevezzük és ezzel akár megszemélyesítsük a fantáziánk kreálmányait.
Bár Michael Ende fantasy-jellegű regényében a főszereplő hőstette csupán annyiból állt, hogy új nevet adott Fantáziaország királynőjének, de ezzel megmentette őt és az országát is a fenyegető Semmi elől, ami azért tört rá, mert az emberek kezdték elhagyni a fantáziájukat és ezzel együtt őt is elfelejtették. Veszprémben szerencsére ilyen veszély nem ütheti fel a fejét, erre pedig jó példa a Korsós lány, vagyis Zsuzsi esete.
A Városháza mellett a fák mögött megbújó, bronz lány, aki korsójából megunhatatlanul tölti a vizet a szökőkútba, még 1961-ben látta meg a napvilágot R. Kiss Lenke szobrászművész műtermében, mint a Korsós lány, hogy aztán igazi polgári hölgyként elfoglalja a helyét a történelmi belvárosban, nem messze a Vár bejáratától. Évtizedekig állt itt, miközben minden vasárnap köszöntötte a Várba a szentmisére igyekvő tömegeket, vagy egy dolgos hétköznap után az akkor még presszóként működő, ma már önkormányzati épületben ücsörgő embereket.
Zsuzsiról az volt a vélemény, hogy egyszerre sugározza magából a női kecsességet, miközben határozott és erős kézzel tartja a nehéz, vízzel teli korsót.
30 évig állt a tér egy forgalmasabb pontján, majd a '90-es évek elején egy valamivel nyugodtabb környezetbe, a Városháza mellé költözött át a fák árnyékába. Ahogy senki, és semmi sem tökéletes ebben a világban, úgy Zsuzsi sem, erre pedig az oly kritikus, de műpártoló veszprémi közösség világított rá egyszer, amikor megjegyezték, hogy Zsuzsinak talán kicsit vastagok a lábai. Ugyanakkor, ahogy az Óváros tér macskaköveit sem egyesével értékeljük, egy műalkotást sem érdemes részleteire bontva szemlélni! Főleg nem akkor, ha a szobornak önálló neve és személyisége van, amivel a helyi emberek ruházták fel.
