IMPULZUSOK Bojtor Károly emlékezete fotókon

Bojtor Károly a Nógrád megyei Mátraverebélyen született. 1963-ban végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Pap Gyula és Domanovszky Endre voltak a mesterei. 1960 óta rendszeresen kiállított. 1964-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott, 1998-ban Veszprém városa Gizella-díjat adományozott neki.

Élete utolsó húsz évét töltötte Veszprémben, s ez idő alatt valódi veszprémivé vált. Gopcsa Katalin művészettörténész így fogalmazott: Bojtor Károly életművének két Veszprémben töltött évtizede nagyon egységes. A művész nem csatlakozott új irányzatokhoz, mégis folyamatosan jelen volt Veszprém megye kulturális életében, önálló kiállításokon, kollektív tárlatokon szerepelt. Csöndes nyugalom jellemezte őt, kvalitásos képeket alkotott.

Már a pályakezdéstől megmutatkozott Bojtor Károly alaptermészetének egyik markáns, súlyos vonása: a hűség – olvashatjuk a művész honlapján. − Nemcsak a megismert, megszeretett helyszínekhez való ragaszkodása… pályája során mindig olyan helyeken időzött szívesebben, amelyek valamiképpen ráhangolódtak a korábbi látványok adta élményekre.

Bojtor Károly egy régi tévéinterjúban így beszélt: Állást is szeretnék foglalni ezekkel a képekkel… örök emberi érvényű a küzdés és a hit, hogy az emberi tennivaló mindig előbbre és följebb viszi a létet.

Bojtor Károly festményein – a senkivel össze nem téveszthető színvilágában – a föld színeit hozta vissza, ezzel is sugallva, az ember nem lakója a földnek, nem vendég, része annak, része a természetnek. Ma még fontosabb ez az üzenet, mint amikor ő megfogalmazta.

A tárlat 2025. október 19-ig tekinthető meg.