Az egykori gyermekkórház épülete a kultúra és az aktív kikapcsolódást is magában foglaló intézmény. Az épületben olyan különböző mozgásformákkal találkozhatnak az érdeklődők, mint a klasszikus balett, a jazz balett, a néptánc, a hip-hop, a modern és kortárs tánc, a falmászás, a taekwon-do, a légtorna és a légtánc, a zumba és az aerobic, vagy akár a petanque és a jóga.
Az épületben összesen 12 próbaterem, egy versenyekre alkalmas falmászópálya, egy több száz vendéget befogadni képes rendezvényterem, valamint étterem és kávézó található.
Az Acticity-ben tematikus gyermekfoglalkoztatóban vigyáznak a gyerekekre amíg a szülők táncolnak, vagy edzenek, illetve a szülők egy külön teremben közösségi munkaállomásokon tudnak kényelmesen dolgozni, amíg a gyerek balett vagy néptánc foglalkozáson vesz részt.
A terület egyik oldalán ősfás park várja a vendégeket, mellette petanque pályán edzhetnek a város sikeres versenyzői. Az épület mellett fekvő angol stílusú parkban a családok egy nyugodt parkban tölthetik el szabadidejüket, amely egy zöldfolyosóval kapcsolódik Veszprém belvárosának másik gyöngyszeméhez, a Erzsébet ligethez.
Összesen 13,5 ezer négyzetméteren elterülő épületegyüttes szabadtéri rendezvénytere 1500 főt tud befogadni.
Az Acticity mellett háromszintes parkolóház található, 154 parkolóhellyel, amelyből 6 db mozgáskorlátozott és 4 db elektromos töltőállomáshoz kapcsolódó.
1904-ben nyitotta meg a kapuit az akkor még gyermekotthonnak szánt épület. A valódi története azonban1901-ben kezdődött, amikor Széll Kálmán volt a belügyminiszter. Ekkor született meg egy törvény, ami kimondta, hogy az államnak sokkal jobban ki kell vennie a részét az árva gyermekek gondozásában.
Ennek köszönhetően kezdődött el a Magyar Királyi Állami Gyermekmenhely építése Veszprémben, amelyhez a területet báró Hornig Károly, veszprémi püspök adományozta az államnak a mai Erzsébet-liget végén.
Az épület Ybl Miklós és unokaöccse, Ybl Lajos tervei szerint épült meg Csomay Kálmán veszprémi építőmester irányításával. A gyermekotthon végül 1904-ben nyitotta meg a kapuit, ráadásul olyan, a kor szempontjából modern technológiával felszerelve, mint például a villanyvilágítás. Az első igazgatója Cseresnyés József volt. Nevét a bejárat fölött elhelyezett márványtábla őrzi, amelyen leolvasható az eredeti funkciójára utaló idézet is: „Épült: az örök emberszeretet nevében…”
Akkoriban Veszprémen kívül Fejér, Győr és Komárom megyéből is érkeztek elárvult gyermekek az intézménybe, kezdetben 1100-an voltak, majd ez a szám 1912-re 4155-re nőtt.A II. világháború sem kímélte az intézményt, valamint az annak otthonául szolgáló épületet. A front elől menekülő anyák és gyermekeik közül sokan itt találtak menedéket. Bár a szovjet bombák nem kerülték el az épületet, a tetőszerkezetet teljesen lerombolták, a kórtermek és a berendezések nagyrészt épségben megmaradtak a háború alatt. Nem úgy, mint a városi kórház gyermekosztálya, amely egy bombázás során teljesen megsemmisült, ezért a gyermekotthonba helyezték át az osztályt 1945-ben. A háború után is az egészségügyi funkció maradt a legfontosabb az épületben. Átmeneti gyermekotthonként akkor az utca másik felén lévő épület szolgált, amíg az eredeti otthont egészségügyi és nevelésügyi gondozásra szervezték át.
1954-ben ebben az új formájában nyitotta meg ismét a kapuit, immáron önállóan, mint a Heim Pál Megyei Gyermekkórház, jelentős állami támogatással. Ekkoriban 154 ágyban kezeltek beteg gyermekeket az épületben. Az épületben 1995-ig gyógyították a gyerekeket.
