A Séd patak Herendtől északra ered, városunkat nyugati irányból éri el. A Veszprémvölgyben kanyarog, festői sétaútvonal halad mellette, ez a Kolostorok és kertek fantázianévre hallgató túravonal, amelyet 2011-ben alakítottak ki, és amely összeköti a Várat a Veszprémi Állatkerttel.
A Séd megkerüli a Benedek-hegyet, majd az Aranyos-völgyön keresztül, északi irányban hagyja el a várost. A Veszprémi-fennsíkon keletre fordul, több kanyart tesz meg, és Ősitől már mesterséges mederben folyik tovább a Fejér vármegyei Cecéig, ahol a Sárvízbe torkollik. Érdekesség, hogy a Séd régi magyar szó, jelentése: patak. Így ha Séd patakról beszélünk, valójában „patak patak”-ot mondunk.
Viszont a Séd, habár ma már egy csendes kis vízfolyásként ismerjük, nem viselkedett mindig ilyen békésen.
Veszprémben, a Jókai utcán, régi nevén a Hosszú utcán, a 13-as számú ház falán bújik meg az a kis emléktábla, amely egy kőbe vésett vonallal jelzi, hogy az 1803-as nagy árvíz idején, május 7-én meddig emelkedett a Séd vízszintje.
Ma a békésen csordogáló, Veszprémet átszelő patak mellett sétálva nem is gondolnánk, hogy közel kétszázhúsz éve a Séd kilépett a medréből, és hatalmas árvízzel sújtotta a várost, melynek 11 halálos áldozata volt. Házakat sodort el, s hatalmas pusztítást hagyott maga mögött. A nagyobb zivatarok következtében az évszázadok folyamán többször is szeszélyes volt a Veszprémet átszelő Séd, különösen hóolvadás után. A feljegyzések szerint 1847-ben, 1889-ben, 1904-ben, 1940-ben és még az 1950-es évek végén is volt árvíz, azonban az 1803-as volt a legnagyobb, melynek kiváltó oka a városra zúduló kétórás felhőszakadás volt. Véghely Dezső 1883-ban kelt „Emléklapok Veszprém város közigazgatási életéből” című értekezéséből tudjuk, hogy még a pataktól 1,2 km-re – a mai Ranolder téren – álló Szent Anna-kápolnába is betört a víz, és a magával sodort törmelék, kavics és sár nagy károkat okozott az épületben és környezetében. A legnagyobb veszélyt azonban az okozta, hogy a kriptát záró kőlap felemelkedett, a temetkezési helyet elöntötte a víz, így a megyei orvos annak befalazását rendelte el, és a következő év májusáig szüneteltette a misézést a fertőzésveszély miatt.
Megrongálódott a Tumler Henrik molnárlegény által 1776-ban készített „vízhúzó gép is”, az a vízimalom kereke által meghajtott hidraulikus szerkezet, mely a Vár alól, a 40 méteres szintkülönbséget áthidalva az úrkúti forrás vizét ólom vízvezetékcsövön juttatta fel a Püspöki Palota aulájába. Ma már ugyan nem jellemzőek a nagy árvizek a Sédnél, de még a 2000-es években is előfordult, hogy a Betekints-völgyben található szállodát és vendégházat jelentős kár érte a befolyó víz miatt.
