Az Óváros tér nyugati sarkán, az étterem mellett indul a völgy felé a Sziklai-lépcső. Miután megtettük ezt a pár fokot, és balra fordulunk, egy hosszú lépcsősor ereszkedik lefelé, ez pedig a Márkus-lépcső (ma Diák lépcső). Az itt élők már közel 200 éve használják, ugyanis egészen pontosan 1824-ben épült, nevét pedig egy helyi ezredeskapitányról, a nemesi származású Márkus Józsefről kapta, akinek már családja is várkatonai múlttal bírt Veszprémben. Amikor 1809-ben Napóleon serege megszállta a Dunántúlt, Márkus József a nemesi felkelés kilences gyalogos zászlóaljának lett a vezetője, és harcolt a francia csapatokkal szemben.
Egész életét a katonáskodásnak és a haza védelmének szentelte, így nem tudott családot alapítani sem. Ebben a kor szokásai is közrejátszottak, ugyanis a katonatiszteknek, ha házasodni akartak, egy jelentősebb összeget kellett lerakni a feleségjelölt családjánál. Úgy is mondhatnánk, hogy kauciót kellett adniuk a katonatiszteknek, mivel veszélyes foglalkozásuk nem garantálta, hogy megélik a nyugdíjaskort.
Márkus József sok másik katonatiszthez hasonlóan ezt a 10 ezer pengőt nem tudta előteremteni, ő mégsem szeretett volna úgy meghalni, hogy utód nélkül elveszik a neve. Éppen ezért idős korában felajánlotta a városnak, hogy saját költségén épít egy lépcsőt, ami aztán az ő nevét fogja viselni.
Így épült meg a Márkus-lépcső (ma Diák lépcső), megkönnyítve a veszprémiek mindennapos életét. Az Óváros térről indulva lassan ereszkedik lefelé és torkollik bele a Ranolder térbe. Ugyanitt, a lépcső alján kezdődik a Jókai utca is, régi nevén a Hosszú utcza, ami a 19. században fontos kereskedőutcája volt Veszprémnek. A Márkus-lépcső megépítése óta pedig innen alig két perc alatt el lehet jutni a város központjának számító Óváros térre, hála az egykori kapitánynak, aki ilyen önzetlen és ötletes megoldást talált ki, hogy neve mindmáig fennmaradjon.
