Az Óváros tér északkeleti sarkánál, a Városháza épülete mellett van egy eldugott kis udvar, a közepén egy lány szobrával, aki szakadatlanul önti a vizet korsójából. Ő a Korsós lány, vagy ahogy a helyiek ráragasztották a becenevet, egyszerűen csak Zsuzsi. Zsuzsi mögött a Bakony panorámájából is élvezhetünk egy szeletet, de ha a szemünk egy kicsit lejjebb téved a horizontról, észrevehetünk egy meredek, kanyargó lépcsősort. Ez az Ostrom-lépcső.
Neve azt sugallja, hogy egykoron ezen az útvonalon érkeztek az ostromló hadak Veszprém vára ellen, hogy megküzdjenek a hős várvédőkkel. A lépcső igaz történetében azonban nem szerepelnek ilyen csaták. Mostani nevét is csupán a 20. század elején, 1907-ben kapta. Előtte Laktanya-lépcsőnek hívták. Ezt a nevet a Hetes számú honvéd huszárezred után kapta, amit a 19. század második felében, a Kiegyezés után állították fel, és itt, Veszprémben állomásoztak. A lépcsőt ezek a huszárok naponta használták, de nemcsak ők, hanem sok veszprémi tette meg nap mint nap a 65 lépcsőfokból álló utat fel és le. Ez nem véletlen, hiszen a Vár alatt nagyon sok iparos család élt. Kőművesnek, szabónak, cipésznek, könyvkötőnek, de még zongorahangolónak is volt itt háza. Közülük sokan ezen a meredek lépcsőn jártak fel a mai Óváros térre, ami régen vásártér volt, amolyan klasszikus nyüzsgő piac. A meredek lépcsősoron persze időnként arra is van lehetőség, hogy megpihenjen az ember. Egészen pontosan öt ilyen lehetőség van, ahol ki lehet fújni magunkat és összegyűjteni az erőnket, hogy a Séd csendes partjától, ami nem messze fekszik az Ostrom-lépcső aljától, felérjünk a ma is nyüzsgő és színes Óváros térre.
