A várnegyed egyik legszebb pontján, a Főszékesegyház, a Szent István templom, az Érseki Palota és a Biró-Giczey Ház által körülölelt Szentháromság téren a XVIII. század közepéig szűk kis utcák, apró házak sorakoztak. Utóbbiakat Padányi Biró Márton püspök lebontatta, és azok helyén felállíttatta a Szentháromság-szobrot, a hazai barokk egyik tipikus emlékét, amely mintájaként a pesti Szentháromság-szobor szolgált.
A 15 méter magas kompozíciót 1750-ben Szentháromság vasárnapján szentelték fel. Faragói Schmidt Ferenc József szobrászmester és Walch Tamás voltak.
A szoborcsoport a Vár főterének névadója.
Bővebb információ: https://wip2023.hu/
A szentháromság-szobrok Közép-Európa történelmi városainak ismerős látványosságai. Az úgynevezett pestisszobrokat pusztító járványok elmúltával emelték hálából Istennek. A veszprémi mű születését közvetlenül nem előzte meg pestisjárvány, ezért feltételezhető, hogy megalkotásának szellemi hátterét a Padányi püspök által kedvelt és támogatott Szentháromság-kultusz jelentette.
Forrás: Érseki Turisztikai Hivatal, Veszprémi Főegyházmegye
A 15 méter magas kompozíció építése 1749-ben kezdődött, s bár 1750-ben, Szentháromság vasárnapján fel is szentelték, a munkálatok egészen 1752-ig folytatódtak. A szobor elkészítéséhez több mester munkájára is szükség volt. Faragói Schmidt Ferenc József szobrászmester és a kismartoni származású, de ekkor már Várpalotán élő Walch Tamás kőfaragó voltak. A mű festését Anteszner József végezte el, a fémrészleteken pedig Sulman János püspöki lakatosmester dolgozott.
1974-ben, valamint 1990 és 1992 között is restaurálták. Érdekes észrevétele volt az akkori kutatásoknak, hogy egy 1780-as, majd egy 1831-es felújítás során a szobrokat átrendezték. Így például a három monumentális szobor eredeti helye nem az építmény volutáin lehetett, mivel így a nagyobb alakok takarják a mögöttük elhelyezett kisebbeket. Feltételezhető, hogy az alsó volutákon korábban nem álltak szobrok, hogy szabadon láthatók legyenek a mécsest tartó kis puttók, hanem ehelyett a korláton vagy akár külön posztamenseken kaphattak helyet. Bár a kompozíciót többször javíthatták, az továbbra is kivehető, hogy a fennállása óta fő nézetével az érseki palota felé fordul.
Forrás: Érseki Turisztikai Hivatal, Veszprém
A szobormű homorúan íves, kétszintes alépítményből áll, amelyet gazdagon tagozott párkányok fejeznek be. Ebből emelkedik ki a háromoldalú, sarkain lemetszett, felfelé keskenyedő obeliszk, amelynek faragott oszlopfőjét a felhőtrónuson ülő, aranyozott vörösréz kereszttel, dicsfénnyel, galambbal és jogarral díszített szentháromság-csoport koronázza. A domborművek és az alapépítmények szobrai szenteket ábrázolnak, de helyet kapott rajta Padányi Biró Márton címere és az alapításra vonatkozó felirat, kronosztikon is.
Forrás: Érseki Turisztikai Hivatal, Veszprém
Az emlékmű a közeli bántapusztai kőbányából származó puha, mállékony mészkőből készült, amit az elmúlt majd három évszázad annyira megviselt, hogy a számtalan restaurálás ellenére az eredeti szobrokat másolatokkal kellett kicserélni. Jól mutatja az anyag gyengeségét, hogy a szobrot már a XVIII. század végén újrafestették és aranyozták, majd 1831-32-ben, valamint 1857-ben is szükség volt a restaurálására.
A Budapesten álló Szentháromság-szoborral a veszprémi sok hasonlóságot mutat. Ilyen egyezés figyelhető meg például a szentek ábrázolásában. A szoborkompozíciót egy kovácsoltvas kapuval nyíló kőkorlát veszi körül, amelynek mellvédjén – hasonlóan a pesti mintaadó szoborhoz – Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent György kisebb szobra áll.
Forrás: Érseki Turisztikai Hivatal, Veszprém
