Ha figyelmesen sétálunk a belvárosban, és nemcsak a házakra, de olykor-olykor a járdára is letekintünk, észrevehetjük a botlatóköveket.
Günter Demnig kölni művész az 1990-es évek óta alkotja és helyezi el a botlatóköveket szerte Európában. A kis betonkockákra rögzített réztáblákon a holokauszt áldozatainak nevei, születésük, valamint meggyilkolásuk helyszíne és időpontja olvasható.
A művész az emlékjeleket azok elé a házak elé helyezi el, amelyek az áldozatok utolsó szabad akaratából választott lakhelyei voltak. Veszprémben 2018-ban 5 helyszínen összesen 12 botlatókövet helyezett el Günter Demnig: a volt izraelita iskola emlékmű-kapujánál, a mai banképület előtt; a Hoffer Ármin sétányon a rabbilakás előtt, a Húszemeletes toronyház parkoló felőli részén; a Kossuth utca 13. és 5. szám alatti épületek előtt; valamint a Szabadság téren, szintén az egyik bank épülete előtt.
Veszprémben 1944 májusában zárták gettóba a zsidó vallású lakosságot, és 1944. június 19-én indult el velük a vonat az auschwitzi haláltáborba. A botlatókövek célja felhívni a figyelmet arra, hogy ők nem tűntek el nyomtalanul. A botlatókövek – német nyelven Stolpersteine – immár több mint 70.000 ember emlékjelei, amelyek megállásra, visszatekintésre késztetik az itt maradottakat és az arra járókat.
Magyarországon minden évben 50–100 botlatókő talál helyet magának, civil kezdeményezésre és a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület közreműködésével egyaránt.
„Egy embert csak akkor felejtenek el végleg, ha nevét is elfelejtik” – vallja Günter Demnig. Veszprémben az ő emléküket őrzi botlatókő: „Benedek Éva, Benedek Pál, Dőri Katalin, Dőri Miklós, Dőri Ödönné született Rosenberg Leonóra Irma, dr. Kun Lajos rabbi, dr. Kun Lajosné született Pap Frida néven, Lantos Dezső, Lantos Dezsőné született Kopstein Ilona néven, Lantos Anna, Pillitz Ármin és Pillitz Árminné született Münczer Kornélia néven.
