Erzsébet királyné, vagy ahogy sokan ismerik, Sisi a 19. században élt osztrák–magyar uralkodónő volt. Annak ellenére, hogy a császári udvarban élt, mi több, az 1848-as magyar szabadságharc leverőjének, I. Ferenc József császárnak volt a felesége, mindig is közel állt a magyarokhoz, és szívén viselte a magyar nemzet sorsát.
Vadóc és szeszélyes királyné hírében állt, ez már akkor beigazolódott, amikor leendő férje, Ferenc József Bajorországba látogatott azzal a céllal, hogy Sisi nővérét, Ilonát vegye feleségül, végül a fiatal lány szépségével elhódította a császár szívét.
Az 1848-as szabadságharc független törekvéseit mindig is magáénak érezte, szimpatizált a magyarokkal. Nagy kitartással tanulta a nyelvet és a történelmet, magyar udvarhölgyeket vett maga mellé, közben rendszeres levelezésben állt a magyar nemzet nagyjaival, Andrássy Gyulával vagy éppen Deák Ferenccel. Szenvedélyesen képviselte ügyüket, határozott levelek tucatjaiban szólította fel a császárt a magyarokkal való kiegyezésre, ami végül 1867-ben létrejöhetett, s így megalakult az Osztrák–Magyar Monarchia, Ferenc Józsefet magyar királlyá, Erzsébetet pedig királynévá koronázták.
A korábbi szokásoktól eltérően a szertartásra nem Pozsonyban, hanem Budán, a Nagyboldogasszony, azaz Mátyás-templomban került sor. Másik érdekessége a szertartásnak, hogy a király feleségét ezúttal nem a király után néhány nappal, hanem férjével egy napon koronázták meg. A hagyomány jegyében Erzsébet királyné is egyike volt azoknak a királynéknak, akiket a mindenkori veszprémi püspök, jelen esetben Ranolder János koronázott meg.
A királyné tragikus halála után Veszprém az elsők között volt, aki szoborral állított emléket a magyarok szeretett királynéjának. Az 1901-ben felállított Zala György-alkotás a város első köztéri szobra is volt egyben.
