Ha végigsétálunk Veszprém történelmi utcáin és terein, mindenképpen jusson eszünkbe az a királyné, aki 1000 esztendővel előttünk élt, de a mai napig érezhetjük keze munkájának gyümölcsét. Ő volt Boldog Gizella, államalapító Szent István királyunk hitvese, aki lefektette a ma ismert városunk alapjait, és segített férjének megszilárdítani a keresztény hitet Magyarországon.
Pedig Gizella nem is magyar földön született, a bajor fejedelem, Henrik lánya volt, aki már egészen kiskorától kezdve elmélyült a keresztény hitben és ezzel együtt magas műveltségre tett szert. Istvánnal a kölni dómban keltek egybe 996-ban, majd az ezredfordulón, 1000 karácsonyán, más források szerint 1001 újév napján koronázták férjével együtt magyar uralkodóvá. Gizellával együtt számos német lovag is Magyarországra érkezett, az ő hagyományaik a mai napig jelen vannak a térség életében, harmonikusan kiegészítve a magyar tradíciókat.
Gizella egész életét a jótét lelkiség és az emberek iránti odaadás jellemezte. Mindez kiegészülve fáradhatatlan munkabírással, amelynek egyik gyümölcse a Veszprémben megalapított püspökség és a Vár ékességének számító székesegyház is.
A hagyomány szerint személyesen is közreműködött a nemzeti ereklyéink között őrzött koronázási palást hímzésében, amely szintén Gizella veszprémi életéhez köthető. Ekkoriban egyébként az oltárterítők, miseruhák készítése az uralkodók feleségének megtisztelő feladatköréhez tartozott.
A királyi párnak két fia született, Ottó és Imre herceg, ám csak utóbbi érte meg a felnőttkort, viszont mielőtt átvehette volna atyjától az ország irányítását, tragikus körülmények közt, egy vadászat során meghalt.
Gizella, miután megözvegyült, visszatért Bajorországba, ahol a passaui apácakolostorban telepedett le, melynek később főnökasszonya lett. Ereklyéjét ma is őrzik az általa alapított székesegyházban, Veszprémben, abban a városban, amely a „Királynék városa” jelzővel az ő emléke előtt is tiszteleg.
