Amikor IV. Béla magyar király feleségével a tatárok üldözése elől a horvátországi Klissza várába, majd Trauba menekült, megszületett kilencedik gyermekük, Margit. A hívő király és felesége, országuk sorsán aggódva, engesztelésül az országért, Istennek ajánlották Margitot. A tatárok még abban az évben kivonultak Magyarországról.
A király ígéretét betartva lányát előbb a veszprémi, majd az atyja által épített Nyulak-szigeti domonkos apácakolostorba adta. Veszprémben ennek a kolostornak ma is látszanak a falai. A festői Séd-völgyében, a Benedek-hegy alatt könnyen észrevehetőek az egykori Szent Katalin-kolostor falai, ahol Margit is töltötte gyermekéveinek egy részét Boldog Ilona pártfogásában.
Később – már felnőttként – Margit önmaga is megismételte az országért tett felajánlást Istennek. Ő figyelmeztette atyját az eredeti fogadalomra, amikor az szerette volna feleségül adni őt a kérő, II. Ottokár cseh királynak. Habár fiatalon, 28 éves korában meghalt, szentté avatási eljárása rögtön halála után megkezdődött. Ennek jegyzőkönyvét a török elől menekülő apácatársai a koporsójába, a teste mellé rejtették, és a földi maradványokat Pozsonyba menekítették. Így maradt ránk ez a fontos dokumentum. A Margit-legendák kapcsán Ráskay Lea, domonkos rendi apáca munkásságát is ki kell emelni, aki a 16. század elején a Nyulak-szigetén lévő domonkos rendi kolostorban élt és nevéhez köthető, az útókor számára fennmaradt „Margit-legenda” kódex másolatának elkészítése. A már évszázadok óta pápai jóváhagyással boldogként tisztelt Margitot XII. Pius pápa avatta szentté 1943-ban.
