Zita királyné személyében az utolsó magyar király, IV. Károly hitvesét tiszteljük. Ereiben olasz és portugál vér is csörgedezett, lévén, hogy apja a trónjától megfosztott pármai herceg, anyja pedig portugál infánsnő volt.
Zita Bajorországban a szaléziánus apácáktól, majd az Anglia melletti Wight-szigeten a bencés nővérektől kapott szigorú katolikus nevelést. Az itteni éghajlatot nehezen viselte, enyhülést a csehországi Franzenbad gyógyfürdőjében keresett. Itt ismerkedett meg a regimentjével a közelben állomásozó Károly főherceggel, aki második helyen állt az osztrák trónöröklési sorban. A két fiatal egymásba szeretett, majd 1911. október 21-én össze is házasodott. Károly így azon kevés Habsburg-uralkodók egyike, akiknek a feleségét nem kijelölték számukra, hanem maguk választották. Károly Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-i meggyilkolása után trónörökössé lépett elő, majd Ferenc József 1916. november 21-i halálát követően osztrák császárként I. Károly, magyar királyként IV. Károly néven került trónra. Magyar királlyá koronázására – a tomboló világháborút mintegy zárójelbe téve – 1916. december 30-án, fényűző külsőségek között került sor a budai Mátyás-templomban. Zitát a veszprémi püspök, Hornig Károly koronázta meg. A határozott és céltudatos Zita, aki magyar királynéként még azt is kötelességének tartotta, hogy megtanulja a paprikás csirke elkészítését, férje tanácsadójaként aktívan szerepet vállalt a politikában is.
A kor zűrzavaros politikai helyzetére jó példa, hogy amikor az I. világháború végével az Osztrák–Magyar Monarchia széthullott, Károly lemondott az államügyekben való részvételéről, de trónjáról sosem. Ebben felesége, Zita is kitartóan támogatta, aki úgy fogalmazott: „egy uralkodó nem mondhat le, csak megfosztható trónjától”.
A házaspár svájci emigrációba vonult, ahonnan Károly 1921 márciusában és októberében is sikertelenül kísérelte meg a magyar trón visszaszerzését. A második királypuccs után a házaspárt néhány napig a tihanyi apátságban tartották fogva, ekkor tartózkodtak utoljára magyar földön, majd a kellemes éghajlatú, de biztonságos távolságban fekvő Madeira szigetére költöztették őket. Károly 1922. április 1-jén meghalt, az alig harmincéves Zita pedig nyolcadik gyermekével várandósan egyedül maradt. Hosszú élete során több országba is költözött családjával, így Kanadába és Amerikába is, végül Bajorországban, majd Svájcban töltötte élete utolsó évtizedeit.
